Dolgozat a budapesti rövidcsőrűekről és bírálatukról

         Ez a múlt század első felében a bécsi rövidcsőrűből kitenyésztett fajta ma már olyan kecsesen szép,ami szinte felülmúlhatatlan.

            A bécsi galambok átformálásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Bangó Ferenc, korának egyik legnagyobb formátumú galambásza, valamint Braunz Henrik, Jankovitsch Viktor, Jerzsabek Károly, Mészáros Henrik, Kovács Arnold, Schevella Ferenc, Mayer Alfréd és Zeidl József (néhány név a teljesség igénye nélkül).

            Packmann István az „Aprójószág” 1927. júniusi számában  „A budapesti rövidcsőrű” című írásában a következőket írja le: „Körülbelül 15-20 éve a mi rövidcsőrű galambjaink teljesen átalakultak, a tenyészirány megváltozott, egy új fajta keletkezett. A régi típussal szemben ezek szeme sokkal nagyobb, a szemgolyó kiállóbb. Míg a régi standard a kocka alakú fejet kívánja, addig a mi rövidcsőrűnknek gömbölyded a fejalakulása, a rövid, vastag csőr már nem alkot derékszöget a homlokkal, hanem bizonyos mértékben lefelé irányul.” Ezt a leírást akkor még a bécsi tenyésztők elutasították, de 1956-tól kezdve a budapesti rövidcsőrű egyszínű és csapos változata elismert fajta lett. Ezt követően 1968-ban fogadtak el egy új, egységes fajtaleírást, amelynek tervezetét Bangó Ferenc, Janó Károly, Mayer Alfréd és dr. Szécsényi István készítették el.

            1981-ben a Budapesti Rövidcsőrűt Tenyésztők Klubja elismerte a már létező új változatokat is, mint a fekete csőrű feketét, a fekete csőrű kovácsolt kéket, az ezüstfakót, a sárgafakót és a vörösfakót.

            A budapesti rövidcsőrűnek napjainkban már igen sok rajzváltozata fordul elő. Vannak a sötétcsőrűek, egyszínű feketében, a szalagos szárnyúak (budai kék, kovácsolt kék, deres), a rajzos (gólyás) fehér farokkal. Vannak világos csőrűek, amelyek lehetnek egyszínű feketék, fehérek, vörösek, sárgák, májszínűek, ezüstök; szalagos szárnyúak kék, kovácsolt kék, fakó, kovácsolt fakó (pacsirta), sárga fakó, vörös fakó, kék fakó változatban; valamint a rajzosok, amelyek szívhátúak és csaposak lehetnek.

            A színekről még meg kell jegyezni, hogy a deresek feje és nyaka sötétszürke, a nyak zöldes-lilás csillogású. A szárnypajzs világosszürke, fekete szalagokkal. A has és a combok fehérek, a torok szürke, fekete pánttal. A gólyások alapszíne fehér, az evezőtollak vége elmosódott hatású szürkésfekete. A farok mindig fehér. A csaposok és szívhátúak alapszíne megegyezik az egyszínűekével. A csaposok 5-7 evezőtolla fehér, a szívhátúak szarkarajzúak fehér fejjel és mellénnyel. A fehér szín a fejtől hátul a tarkó alá, elöl a nyak közepéig terjed.

            A budapesti rövidcsőrűek tenyésztésének nagy alakja volt dr. Szécsényi István, akit a német tenyésztők nemes egyszerűséggel csak „rövidcsőrű doktornak” szólítottak.

Az IKC (Nemzetközi Rövidcsőrű Klub) tagjaként a magyar rövidcsőrű tenyésztők igen sok rangos kiállításon vettek részt és jó eredményeket értek el.

            Napjaink budapesti rövidcsőrűje egy csodálatosan szép díszgalamb, állása és formája alapján nyugodtan lehet nevezni a „galambok királynőjének”. Nem véletlen, hogy kiterjedt tenyésztői köre van nemcsak Európában, hanem a nyugati féltekén is. Tisztelet illeti meg kitenyésztőit, élükön a már említett Bangó Ferenccel és dr. Szécsényi Istvánnal, és a jelenlegi tenyésztőket, akik zömében a fajtaklub keretében ápolják és fenntartják ezt a magyar fajtát.

            A budapesti rövidcsőrű kis termetével, elegáns megjelenésével bűvöli el csodálóit, ezért bírálata különös figyelmet és szakképzettséget igényel. Minden szín- és rajzváltozatnál azonos követelményeket kell érvényesíteni: a galamb legyen nyúlánk, kecses, kicsi, lábujjhegyen álljon, meredek testtartású, a feje széles (azonos szemből és oldalról), a homloka meredek, a tarkó kiemelkedik, a fejtető középen bemélyedt (markírozott). Szemei nagyok (nyitott szem) szürkéskék szivárványhártyával. A szembőr mindig sima, a sötétcsőrűeknél szilvakék, míg a világoscsőrűeknél citromsárga. Jellemző a hosszú, karcsú nyak, a szárny evezőtollai zártak, keskenyek, számuk 12.

            Részleteiben a külső megjelenésnél a figyelmet a kis testre, az elegáns megjelenésre, az élénk vérmérsékletre, a meredek testtartásra és a lábujjhegyen állásra kell fordítani.

            Egyik leglényegesebb a fej formája, amely széles, a hátsó rész valamivel keskenyebb és magasan kiemelkedik, a szemboltok párhuzamosak és ugyancsak kiemelkedők (a párhuzamosság hiányának következménye az „összenézés”). A homlok meredek, de a fejtető hátsó kiemelkedő részénél alacsonyabb. A fejtető előre lejt, míg a tarkó meredek.

            A bírálatnál kiemelkedő fontossággal bírnak a szemek és a szembőr. A szemek nagyok és előre domborodók. A szívárványhártya szemcsés rajzolatú, szürkéskék, a szívhátú egyedeknél feketéskék. A pupilla mindig legyen nagy. A szembőrre jellemző, hogy sima, feszes, hártyaszerű, a szemgolyó szivárványhártya körüli részét nem fedi, színe a sötétcsőrű változatok esetében mindig szilvakék, a világoscsőrű változatoknál citromsárga. A szemrés nagy és nyitott.

            Igen fontos követelmény a csőrrel kapcsolatban, hogy egyenes, bennülő, rövid, de szélességénél hosszabb, vastag, tompa és jól zárt legyen. A felső és alsó káva hossza azonos. A csőr színe a sötétcsőrű változatnál fekete,a világoscsőrű változatok esetében viaszszínű. Az rrrdudor kicsi és a csőrhöz simul.

            A rövidcsőrűek nyaka hosszú, karcsú és enyhén ívelt legyen. A mell közepesen széles és kissé előredomborodó.

            A hát mérsékelten keskenyedő, megnyúlt.

            A szárnyaknak feszes tartásúaknak és kissé előreállóknak kell lenniük. Az evezőtollak jól zártak a farkon fekszenek. A farok mindig keskeny,jól zárt és 12 kormánytollból áll.

            A lábak középhosszúak és simák. A combok szabadon állnak. A karmok kicsik, színük megegyezik a csőr színével.

            A csapos változatnál a csaptollak száma 5-7 fehér toll lehet.

            Kiemelten kell figyelni a súlyos hibákra. Ezek: a keskeny fej, a fej markírozottságának hiánya, a hátrafelé lejtő fejtető, ívelt tarkó, ezenkívül az orrosság, kicsi, mélyen ülő szem, felemás színű írisz, pirosszemcsés írisz, vastag, nem sima szembőr, kifejezetten lefelé irányuló csőr. Valamint a hosszú, vékony, hegyes, kampós csőr, az egyszínűeknél nem viaszszínű csőr. Súlyos hibát jeleznek a nagy orrdudorok, a rövid láb, a sötétcsőrűek világos karma, vastag nyak, a nagy test, laza tollazat, a hosszú szárny és farok, alacsony állás. Gólyásoknál a kifejezett tarkaság, a szívhátúaknál az előírástól eltérő rajz.

            Enyhe hibának kell tekinteni az egyszínűeknél a nem eléggé intenzív színt (különösen a vöröseknél), a szívhátúak kisebb rajzhibáit a piros árnyalatú szembőrt, a nem élesen markírozott fejet és a talpon állást.

            Még egy megjegyzés:a külföldi tenyésztők forszírozzák, hogy a gólyás változat farktollai ne csak fehérek legyenek.

Budapest, 2007.szeptember 15.

Tisztelettel:   

Srebro Miroslav Silver

bíráló